Szilárd meggyőződésem, hogy a sikeres kereskedéshez nem kell újra feltalálni a kereket. Számos kipróbált és bevált eszköz létezik, amelyeket optimális hatásfokkal lehet használni. Ez talán unalmasan hangzik, de ez a valóság, és nekem is tetszik a régimódi kereskedést.
A támaszok és ellenállások, valamint az ezekből adódó paritásváltás olyan eszközök, amelyek segítségével jobban fel lehet mérni az ármozgások valószínűségét. Itt betekintést nyújtok abba, hogyan működik ez az eszköz….mert nagyon fontos, különösen, ha a Price Action kereskedési megközelítés szerint kereskedsz.
A cikk végén két rövid videót is találsz a részletesebb magyarázathoz.
Ha már az ár-akcióról beszélünk!
Mivel én csak vízszintes vonalakat használok támaszként és ellenállásként, ezért nem térek ki más, az T/E-t ábrázoló grafikus eszközökre. Ilyenek lennének például a trendvonalak (azaz az átlós vonalak), a chart-alakzatok határai, a mozgóátlagok (indikátor), stb.
Az ár-akció kereskedés a (majdnem) meztelen gyertyatartó grafikonon történő kereskedés, indikátorok nélkül és különböző vízszintes vonalak segítségével. Igen, jól olvasta… nincsenek indikátorok….közvetlenül az aktuális árfolyamra kereskedünk….és ez a legaktuálisabb indikátor.
ELLENÁLLÁSOK ÉS TÁMASZOK azaz Supply and Demand Zones
…olyan árszintek, amelyeknél az ár általában reakciót mutat. De milyen reakciót?
Az árak nem csak egy irányba mozognak. Ez nyilvánvaló. Emelkednek és esnek. Miután az ár emelkedett, elér egy olyan szintet, amelyen már nem tud tovább emelkedni, és elkezd esni illetve korrigálni. Az árfolyamon kialakul egy csúcspont. Ez a csúcspont ellenállást jelent a későbbi ármozgás számára, és vízszintes vonallal jelölhető.